Na, gyorsan beszámolok, mert mennem kell tova':)

Tehát Műcsarnok, kb. 13.00, egy kedves harmincas srác már a lépcsőnél leszólít. Ez már meglepett (vajon akkor a szobroknál hányan lehettek?:) de nem diszkvalifikáltam. Helyette jobban zavarba jöttem, mint hittem, de aztán elmentünk kávézni az Andrássy útra. Jót dumáltunk, remélem nem él vissza vele. Szegény nagyon zavarba volt, láttam rajta, hogy kerüli a szopás témáját, de hát ami jár, jár, megkapta (nála, még jó, hogy ott lakott). Jó, nem is tiltakozott sokat, sőt, a végén még randira is elhívott, igaz, az tabu nálam.

Összességében tök poén volt. Ugyanakkor tanultam is belőle, hogy kicsit nehezíteni kell a dolgokat... István meg megkért, hogy találjunk ki valamit, amivel megmutatjuk, hogy tényleg ottvoltunk, mi voltunk meg minden, de ezen még gondolkozom. Hisz első az anonimitás...